/Prologue/

3 kancsó tiszta feketekávé és milliónyi ásítás után kijelentem: az összes szövegkiemelőm kifogyott. Felkecmergek székemről és átkoslatók a szomszéd szobába. Óvatosan benyitok. Harry éppen ugyan úgy ott görnyed az asztala fölött.
-Khm- megköszörülöm a torkom- csak egy szövegkiemelőért jöttem.
Harry rám sem nézett csak felém tolt egy a kupakról észrevehető sárga tust. Elindultam az ajtó felé.
-Bocsi a zavarásért - néztem vissza vállam felett. Mint ha ott sem lennék ült tovább szótlanul. Becsuktam az ajtót és visszamentem a szobámba. A vizsga időszak ilyen, már csak 1 vizsga van hátra mindkettőknek, de ugyan úgy tanulunk, bár őszintén megvallva mindig is Harry volt az aki többet tanult. Bizonyítani akart. A szülei maximalisták voltak. Harrynek elég volt egy kis hülyeség és a szülei már mondtak is neki a szebbnél- szebb szavakat. Én voltam az akit kevésbé érdekelt az egész, csak kizárólag azért tanultam hogy ne kelljen tovább dekkolnom az egyetemen. Mellesleg Harry folyamatosan szajkózta hogy mennyire hanyagolom a tanulást. Az egyetem számomra egy szívás volt. Idegesítő emberek tömkelege, plusz a kurzus vezetők és e mellé társul még a munka amiből fizetem az egyetemet. Harry bérelt lakásába lakunk. Nem. Nem azért, mert bármi is lenne köztünk. Egyszerűen ez így volt a legegyszerűbb, mellesleg Harry lógott nekem a Greges ügy után. Greg egy tuskó. Harry az egyetem kezdetekor fogadott Greggel hogy mennyi idő kell neki míg meghúz. Persze Greg a büszkeségét többre tartotta mind a józan eszét, pont ezért rám is hajtott. Már akkor utáltam a srácot, lepattintottam. Harry nyerte a fogadást. Ettől függetlenül iszonyatosan bosszút akarok állni Harryn mai napig. Nem csak a fogadás miatt. Egyetemi éveink során több nőt hozott fel mint egy pedofil a legrosszabb pornóban. Kibírni a könnyűvérű nők nyögdécselését a szomszéd szobából a világ legidegtépőbb feladata. Persze a kis szarrágó mindig csak röhögcsél amikor reggelente megosztom vele szenvedéseimet. Gyökér.  Ajtónyitódás. Nem nézek hátra, tudom ki az.
-Tudod, már mindent megtanultam. Nincs kedved valamit csinálni…ami nem a vizsgához kapcsolódik? De, csak ha rá érsz - tette hozzá sietősen.  Jobban belegondolva a nem létező tököm ki volt a hülye vizsgába. A nagy részét már tudtam a többivel meg majd lesz valami.
- Menjünk el sétálni. Levegőre van szükségem.
Bólintott. Kiment a szobából. Én követtem.


Csendesen sétáltunk egymás mellet, egészen addig amíg Harry meg nem törte a csendett.
-Egyébként még mindig Troy után sóvárogsz?
-Az túlzás hogy sóvárgok csak olyan..
-Olyan jó meztelenül.- éreztem hogy óriási vigyor van arcán. Oldalába csíptem.
- Egyszerűen míg te az egyéjszakás kalandjaiddal vezeted le a feszültséget, én egy komoly kapcsolatban gondolkodom.
Megállt. Megfordultam. Komoly arcot vágott, majd sejtelmesen elmosolyodott.
-A lehetetlenért töröd magad Lou.
És tovább sétáltunk.