/Chapter One/

-Gyertek a D&D-be!- ordított a vonal másik végéről Aaron.
-Oké. Ott leszünk.
-Remélem nem 1 órát kell rátok megint várni.
-Aaron, tudod akkor Harryvel könyvtárba voltam.
-És ki hiszi el Drága?- röhögött bele a telefonba. Lerakta a telefont. Zsebre raktam a mobilt.
-Na ki volt az?- kérdezte Harry.
-Aaron.
Hisztérikus nevetés hallatszott Harry szájából.
-Most mi van?
-Tudod, amikor legutóbb felhívott akkor azt hitte hogy éppen duglak.
Szemeim az égnek emeltem.
-Most azért hívott hogy mennyünk a D&D-be.
-Tegyünk úgy.

Négy vodka és öt szín tiszta whiskey után nem igen tudtam megkülönböztetni hogy a körülöttem lévő emberek milyen neműek. Valószínűleg így lehetséges hogy a lehető legtöbb srácra nyomultam rá. Köztük Harryre akinek akárhányszor a közelébe mentem lepattintott. Szó szerint elküldött pontosan az anyukámba. Így hát vissza ültem az asztalhoz és kértem még három vodkát. Fátyolos tekintetemmel olyan lehettem mint egy zombi, de ez nem igen akadályozott abban hogy üljek és nézzek ki a fejemből. Az emberek „táncoltak”. Mindenki talált valakit akivel smárolhatott, vagy akit az nap estére be zsákmányolt. Én meg ott ültem mint egy rakás nagy semmi. A zene bömbölt.  Nyolcadik vodkámat ittam mikor Harry közeledett felém. Leült, hozzám se szólt, rám sem nézett. Felé fordultam.
-Sikerült találnod valakit ma estére?
Rám nézett. Megjelent arcán a szarrágó vigyor.
-Mondjuk azt hogy majdnem.
Bele ivott sörébe.
-Mi az hogy majdnem?
-Te ezt nem érted Donaldson.
-Magyarázd el.
-Nem, sosem csináltál ilyet. Szóval mindegy.
Sosem csináltam ilyet. Oké. Mélylevegő. Innom kell valamit. Kivettem Harry kezéből a sört és lehúztam azt a pár kortyot ami maradt benne.
-Ezt ki kell fizetned .- mutatott rá az üres korsora. Bólintottam. Felállt és vissza ment a tömegbe. Folytattam az egy helyben ülést, de ennek is eljön a fázisa mikor megunod és lecsukod szemeid. Valaki kocogtatja a vállam. Lassan felemelem fejem.
-Ki vagy?
-Itt vagyok.- a hang irányába nézek. Pat.
-Szia.- ennyi jön ki a számon.
-Nem baj ha leülök?
-Dehogy,ülj csak le. – arrébb csúszok a boxba.
-Lou, mi történt veled?
-Nem értelek.
-Minden bulit te szoktál felpörgetni. Most meg..
Végig vizslat.
-Pat. Észrevetted hogy mindenkinek van valakije. Nos, ez az ami engem hátráltat. Akit akarok az nem lesz sosem az enyém ha csak nem nyírom ki a két lábon járó tökéletességet.
-Baromság. Valakinek tutira kellesz.
Kínos nevetésbe török ki.
-Ha nem baj most elmegyek körbe nézni. – nyögöm ki.
Felállok és megpróbálok a legtermészetesebben sétálni- ami nem a legegyszerűbb a ma este elfogyasztott alkoholmennyiség után- elhatározom keresek egy társalgásra megfelelő embert aki jó lesz ma estére. Nem azért mert ilyen könnyűvérű vagyok, ha nem mert elegem van hogy mindenkinek van valakije. Meg is találom a tökéletes embert. Harry. Igen a majdnem „kapcsolata” kifejlődött biztos egyéjszakás kalandra. Ezt már nevezem Styles. A tökéletes idő hogy bosszúm első pontja beteljesedjen a Gregges ügy miatt. Kérek a pultnál még egy vodkát és a legkönnyedebben oda sétálok az asztalukhoz. Harry rám néz, aztán a kis szőke is. A csajról sugárzik nem ez lesz az első egyéjszakás kalandja. Harrynek megfeszül az állkapcsa. Tehát rosszkor jöttem. Király!
-Mit csinálsz Harry?- próbálok kicsit idegesnek tűnni.
-Nem hinném hogy nem esett még le a tantusz.
-Velem kéne lenned . – lehúzom a poharam tartalmát.
-Mégis miért?- értetlenkedik. Összezavartam. Szuper Louise!
-Én vagyok a barátnőd.
-Mi a fasz?- motyogja.
-Ezt nekem miért nem mondtad?- a szőke is bevonja magát beszélgetésünkbe.
-Csak kiütötte magát, ne is foglalkozz vele.
-Nem vagyok kiütve. Tudod Szöszi, Harry mindig ezt csinálja, elhiteti hogy én senki vagyok pedig már lassan egy és fél éve a csaja vagyok.
A szőkeség feláll. Harry ideges. Becsúszok a csaj helyére. Nyugodtan megfogom az ott hagyott sört és győzelmemre megiszom. Harry ugyan így tesz, bár valószínűleg Ő nem az öröm miatt.
-Mire volt ez neked jó?- förmed rám.
-Ne mond hogy nem szórakoztál jól?- röhögök.
-Messzire mentél Donaldson. Már bekajálta a dumám, sőt igazából már éppen indulni akartunk csinálni a dolgunkat.
-Látod megmentettelek.
-Gyökér vagy.
-Itt vagyok én.
Harry sápadt lett.
-Nem foglak ágyba vinni.
-Miért?
-A lakótársam vagy.
-Ez nem akadály.
-Dehogynem.
Közelebb húzódtam hozzá. Combjára tettem kezére. Számat a nyakához érintettem. Beszívtam kellemes illatát. Aztán szép lassan csókokat hagytam nyakán. Füléhez hajoltam.
-Ne mond hogy nem akarod. Akarod Harry. A nadrágod nem hazudik .- suttogom.
-Nem tudod mire vállalkozol Louise.
-Jobban tudom mint hinném.
Felém fordult. Szemei lángoltak. Megfeszítette állkapcsát.
-Ne csináld Lou. Bajod lesz belőle.
Felállt és elviharzott.


Halii.
Igen, igen. Átmásoltam a blogot. Aminek annyi volt az oka hogy itt könnyeben elérhető, valamint sokkal több funkciója is van. A blog desing-jén változtatni fogok. Na de ennyit akartam. Jó Olvasást!xx.

Ella.